|
2018-07-20 13:15:58, péntek
|
| |
| |
2018. július 19. csütörtök 19:12 Mocsári Júlia, Monor
Meseíró-pályázatunkkal arra hívjuk a gyerekeket, hogy Berg Judit ,,A holló gyűrűje" című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük.
- Hajnalodott. A monori katolikus templom tetejére néhány galamb szállt le. Volt köztük barna, szürke, fehér. Nem voltak valami különlegesek. Csak pletykálni és röhögcsélni tudtak ott a templom tetején. Minden egyes nap odamentek, és ki-ki mondta a magáét. A templomból ragyogó szemével mégis vágyakozva nézett rájuk Fényes, a festett galamb, miközben fénylő tollaival megvilágította a festményen lévő két alak, Jézus és Isten felnyújtott kezét. Szívesen kirepült volna közéjük, hogy együtt szállhasson velük a város felett, és hogy együtt üljön velük a templom tetején... De tudta, hogy nem szabad elhagynia a festményt, mert akkor nagy káosz lenne...
Még sok idő van a miséig. És úgysem figyel senki. Gondolta. Megrebegtette tollait, majd kecses mozdulatokkal kilibbent a festményből. A helyén madár alakú sötét folt maradt. Körberepült a teremben, jól megnézett mindent, a két angyalkát Mária oldaláról, a bolygót a festményről, amiből kirepült, a zöld és aranyszínű szószéket és a gyönyörű, színes ablakokat. Mély lélegzetet vett, majd könnyedén átsiklott a templom falán. Mire kinyitotta a szemét, tollait a frissítő, hajnali szellő borzolta, és ragyogása szinte elveszett a felkelő Nap fényében. Átlagos galambnak látszott kívülről, de azért belül sokkal több volt. Izgatottan repült közelebb a nevetgélő, turbékoló társasághoz, és csöndben leereszkedett melléjük a tetőre.
-Jó reggelt! - köszönt halkan, mire a galambok mind feléje fordultak. Egy barna tollú, fekete szemű termetes egyed ocsúdott fel először az ámulatból. Gúnyos hangon szólalt meg:
- Te nem vagy közülünk való - mondta, és lenézően bámult a többieket szépségével lenyűgöző Fényesre. A gyönyörű madár kissé megszeppent, de aztán rögtön vidámabb lett, mert eszébe jutott, hogy akivel beszélget, igaz, nem túl kedves, de azért mégiscsak galamb.
- Fényes vagyok. A templomból érkeztem. Titeket hogy hívnak? - kérdezte. Úgy tűnt, egyik madárnak sem akaródzik megszólalnia, de végül a legkisebb, egy fehér, szinte még fióka korú galamb bemutatta a csapatot.
Pelyhes és Bolyhos, a Máriát égbe emelő két angyalka közül Pelyhes, a bal oldali angyalka idegesen kémlelt körbe a templomban, mert észrevette, hogy Fényes, a templom galambja eltűnt a helyéről. Halkan megrebegtette pihés szárnyait, és megpróbált zajcsapás nélkül kilibegni a templomból. Amint kiért, leszállt a földre, mert szárnyacskáit rég nem használta, és úgy érezte, túlságosan elgémberedtek a folyamatos repkedéshez. A festményen nem kellett erőlködnie, sőt még mozdulnia sem ahhoz, hogy a levegőben maradjon. A hideg betonon nem volt jó érzés járnia, de amit a plébániaudvar harmatos füvére lépett, egy fokkal nyugodtabb lett.
- Szóval, Fényes - mondta egy szürke foltos galamb -, minek jöttél ide? - kérdezte.
- Ja, nincs is szükségünk rád - mondta a barna tollú. Fényes kezdett kicsit elkeseredni, de azért próbált beszélgetni az undok madarakkal.
Pelyhes felszaladt a csúszda lépcsőjén, és jól körülnézett, hátha meglátja valahol az elkószált madarat. Mivel sehol nem látta, lecsúszott, és a kapu felé vette az irányt. Kiért az utcára. A templomot figyelte, amikor galambturbékolás ütötte meg a fülét. Odakapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta, és rögvest észrevette a tetőn gubbasztó társaságban Fényest. Verdesett egyet-kettőt, majd fölemelkedett. Amikor már elég közel volt, megkapaszkodott a tető peremén, és feltornászta magát a madarak mellé. Miután kifújta magát, így szólt:
- Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Mindjárt kezdődik a mise. Nem látod, hogy már majdnem a templomnál járnak a ministrálni és máriáslánykodni készülő gyerekek? Gyorsan, vissza a festményedre! - azzal szárnyon ragadta a madarat, és sebtében visszavonszolta a plébániaudvarra.
- Pelyhes! - Fényes csak most ocsúdott fel, és hálásan nézett az angyalkára. - Köszönöm - mondta. - Ők olyan undokok voltak...
- Gyerünk! - mondta Pelyhes, és berepült a templomba. Fényes utána. Sebtében elfoglalták helyüket, ki-ki a saját festményén, és mire kifújták magukat, már be is lépett a templomba az első ember. Ha te is eljössz a misére, és nagyon figyelsz, biztosan látod, hogy Pelyhes rád mosolyog, vagy Fényes rád kacsint.
Mocsári Júlia, 12 éves, Monor, Ady Úti Általános Iskola |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: galambturbékolás, visszavonszolta, plébániaudvarra, megkapaszkodott, máriáslánykodni, pályázatunkkal, megjelentetjük, megvilágította, elgémberedtek, plébániaudvar, leereszkedett, szárnyacskáit, ábrázolásokat, mozdulatokkal, megrebegtette, fölemelkedett, különlegesek, feltornászta, festményedre, templomukban, megszólalnia, elkeseredni, beszélgetni, szépségével, ministrálni, megszeppent, elfoglalták, körberepült, festményből, társasághoz, társaságban, körülnézett, hajnalodott, szállhasson, meseregénye, repkedéshez, holló gyűrűje”, templomukban szereplő, legszebb meséket, monori katolikus, templom tetején, templomból ragyogó, festett galamb, festményen lévő, város felett, templom tetején…, helyén madár, templom falán, galambok mind, barna tollú, többieket szépségével, gyönyörű madár, Mocsári Júlia, Berg Judit, Általános Iskola,
|
|
Offline
